Hát Heló! Örüljön minden kedves olvasóm aki mostanság amiatt panaszkodott hogy nem írok eleget, megkapjátok amit akartok!

"A mai nap után kész csoda hogy az agyvérzés elkerült, bár nem állítom hogy nagy ívben.
Nos, az Elitgimnázium Elitvezetőségének idén évvégére jutott Elitdöntése a következő:
Mi, mint jövőbeni 11.B osztálytermet váltunk. Ez így, önmagában még nem dúlná fel ily módon az idegrendszerem. Csakhogy tudni kell pár dolgot. Ez adja meg a történet ízét.
-Mi, bár a Főnök más véleményen van, igenis vigyáztunk az osztályunkra. Ki van dekorálva, mérsékelten rontottuk el az ablakokat, az ajtó jó állapotban van, a fal is többé kevésbé. Általában nem hagyunk nagy szemetet és hangsúlyoznám: Ki van dekorálva! Szépen!
-Osztályunk a hüvösebbik oldalon helyezkedik el. Vagyis, nem süt be a nap, de világos van, így nem sülünk meg és nem kell folyton leeresztve tartanunk a rolót.
-Az elsőn vagyunk. Az egyetlen felsős osztály akik az elsőn vannak. Méghozzá a jobbik végén. Közel a tanári, a mi folyosónkon van a legkultúráltabb WC és amúgy is élvezzük, mert csak.
-Meg hát az, hogy az elsőn vagyunk más előnyt is jelent.  Például hogy ezt a termet elöttünk nem használta senki, akkor lett felujítva amikor mi hatodikosok lettünk. Így mindent, ami zavar, magunknak köszönhetünk és köszönjük, nekünk jobb így. Továbbá a mienk az egyik legnagyobb terem az iskolában.
-Azt már hozzá se teszem hogy hat éve itt vagyunk és a szívünkhöz nőtt, na!

Ehhez képest, az Elitiskola Elit vezetése úgy döntött hogy áthelyeznek minket egy emelettel feljebb, arra az oldalra ahol a nap egyfolytában süt, így nagyjából olyan bennt a klíma, mint egy szaunában. Abba az osztályba, amire elöttünk nagyjából annyira vigyáztak hogy az ütvefúrót otthonhagyták, minden más bántalom érte a falakat, padokat, padlót amit csak lehet. (Úgy mint nagy, azonosíthatatlan sárgás folt a falon. Tudni akarom mi az? NEM!) Abba az osztályba ami határozottan jóval kisebb mint a mienk. S ha ez nem lenne elég, abba az osztályba, ahol a berendezések legnagyobb százaléka van tönkremenve.

De várjunk még! Hisz az Elitindoklás még nem hangzott el. Az osztályunkba járó párocskák annyit enyelegnek a folyosón (én is láttam a multkor, megbotránkoztató hogy fogják egymás kezét. Rendesen rémisztő) hogy az, a kisebbeket zavarja. Hangsúlyozom: a kicsiket ez zavarja!
Rosszra tanítja. Ez maga a fertő. Isten ellen való bűn. Rendesen rontásba visszük a világot. Igazából a legszebb az egészben hogy valójában a kicsik ívben leszarják hogy mi történik a folyosón,még ha bármi olyan extra is történne, valójában az igazi oka a dolgoknak az, hogy a tanárok folyosójától nagyjából 15 méterre vagyunk. Nem ám a diákokat zavarja ez. Nem a szegény kis 12 éves kislány lelki világát akarják védeni. Egyszerűen a saját prűd, konvencionális, korlátolt elméjüket akarják megóvni attól hogy azt lássák, más jól érzi magát, esetenként boldog. Ami azért valljuk be, ebben az iskolában elég nehéz elérni. Legalábbis az iskola falain belül biztosan. Szerintem ez szimpla féltékenység.
De végülis az nevet, aki utoljára nevet. Végül is nem én vagyok frusztrált, boldogtalan és nem én keresem olyasmiben az örömömet hogy azt rugom, aki alattam van. Mert ilyet normális ember nem csinál.

Mindenesetre én lenyugodtam. ÉN hazamegyek és szórakozok. NEKEM van életem. NEKEM vannak céljaim. ÉN nem vagyok korlátolt. Ellenben EGYESEKKEL."

Figyelem! A fenti történet természetesen a fikció, a képzelet szüleménye, ha bármilyen egyezést talál a jelenleg a valós életben zajlódó eseményekkel, az csakis a véletlen műve lehet. Természetesen nem tudom ki írta és nekem nincs hozzá semmi közöm. A fenti iromány nem tükrözi az én véleményemet. Az, hogy egyes szám első személyben van írva, nem jelent semmit. Ha az író és a blog tulajdonosának szóhasználatában bármilyen szokatlan egyezést talál, az csakis azért lehet, mert a mai világban mindenki ugyanazokat a divatos szavakat használja. A fentieket ne kezeljük tényként!

Csók a családnak,
Sora

UI: HÁHHH.