Azért örülök hogy beteg vagyok (ami mindig különösen jó) mert:
-Nem tudtam reggel dolgozni menni, ez egyrészt rossz, mert nyilván számítottak rám, másrészt mert lett volna mire költenem a pénzt. Mint mindig.
-Nem tudtam ma menni pókerezni Ildiékkel, szívcsücsök, Gyiök. Pedig nagyon nagyon nagyon akartam mert hiányoznak és mert pénteken sem tudtam velük menni Faházba.
-Mindezek mellett Anci nincs itthon, csakúgy ahogy lázcsillapító sincsen, így nem csak hogy Acikám nem ápolgat, de magamat sem tudom.
-Külön öröm hogy Anci aggódgat értem szorgosan, így azthiszem még az ő szórakozását is el tudtam rontani, csak mert tehetséges vagyok.

Mindezek örömére most megyek hűtőfürdőzni, ami a világ legundorítóbb és legszarabb érzése ami csak lehet, legalábbis fizikailag biztosan a legundorítóbb. Aztán nemtudom.
Persze-persze aludhatnék, mert ilyenkor pihizni kell, csakhogy már nyolc körül elnyomott az álom (vagy a láz, vagy a gyógyszer, választhatsz) így most álommanót nem találom semerre. Remélem a fürdő is felébreszt. Egyre jobb.

Most nem adok csókot a családnak,
Sora

UI: Velence emlékére új szavazást tettem fel a blogra, légyszi adjátok le voksotokat, mert nagyon izgi a téma:D