Beeing Bóbited

Amikor az ember nagyon vár valamit, hogy túlessen rajta, akkor csak spanolja magát, csak spanolja és akkor egyre idegesebb lesz, észreveszi hogy folyton jár valamija. Hogy rázkódik a lába, matat a kezével, rázza a vállát, húzkodja a haját, firkál és közben foylton tépelődő arckifejezést vág, mintha épp azon gondolkodna, mi lesz ha a következő pillanat az örökkévalóságig fog tartani és sosem jön el a várva várt vagy rettegett s ezért áhított pillanat. Mindezen elfoglaltságok közben, ahogy a szervezet adrenalintermelődése fokozódik, előjön a jólismert érzés, ami valakinek a gyomrát, valakinek a légcsövét csavarja, nekem olyan érzés ilyankor mintha a szivem lejjebb csúszna és önkényesen úgy döntene, mostantól valahol a rekeszizmom környékén fog tovább dobogni. Aztán megunja a dolgot és felugrik a torkomba, rögtön kiszárad, amikor megszólalok alig érthető, vagy felcsúszik a hangom egy oktávval magasabbra. Mindeközben ahogy jár a lábam és tépelődöm, rágom a szám, észre sem veszem hogy a körülöttem levőket már teljesen megőrjítettem s emiatt némileg átérzik a helyzetemet, hisz ők is alig várják hogy túlessek azon a bizonyos ponton. Persze mindig könnyebb ha körülöttem mindenki más is ilyen hullámzó idegállapotban van, ami egyszer msooslygásra, másszor meg heves aggódásba kerget. Mert ilyenkor boldogan nyugtázom hogy nem én vagyok bolond, más is így reagál ezekre a helyzetekre s mindig jó amikor tömegesen rójuk a köröket a folyosón, azon aggódva hogy vajon mit fogunk húzni.
Én egész nap egész kellemesen viseltem ezt a vizsga-témát. A furcsaság csak a fehér garbó-feket nadrág összeállításban volt, amire piros blézert vettem, hogy mégse legyen olyan komor. S meg is kaptam érte hogy 'mint egy üzletasszon'. Egyébiránt a vizsgadrukk annyiból nyilvánult meg, hogy mindenhová az angol szavakat tartalmazó mappával mentem s úton útfélen, legalábbis minden adandó unalmas órán (amiben szerdánként bővelkedünk) elővettem hogy kicsit olvasgassam, holott biztosra vettem, ez már nem segít rajtam és végleg eljön a pillanat amikor be kell mennem és beszélnem arról, amit tanultam. Angolul.
Infó óra utolsó öt percében rám is jött a teljes pánik, amit Lucmuc egy kedves hátbaveregetéssel és álnok mosollyal megtűzött 'nah mivan, izgulsz?' nyilvánvaló kérdéssel kivánt csillapítani.
Kisebb-nagyobb kavarok a termekkel, hol is leszünk akkor? A legmegfelelőbb helyen. Igazgatói iroda. Ha még nem lennél elég stresszes, ajánlom majd hogy ezzel reklámozzák a helyet ha esetleg erre sort kerítenének valami különös okból. Útközben még viccesen megjegyeztem Zsócának, esetleg egy giotin mellett is lehetne a vizsga, az se frusztrálna jobban mint az igazgatói iroda és az igazgató kettőse. Mielött bementünk volna, megjegyeztem, én az Ice Hotelt akarom húzni, mert az megy.
Ki gondolta volna? Azt húztam. Persze-persze meglepődtem. Már csak azért is mert rájöttem, mégse ez lesz a megfelelő szöveg amit el akarok mondani. Végül nagy levegőt vettem és mint ahogy a bungee-jumpingra készülők és józanító italt ivók szokták mondani, egy 'Hajime, pillangó vagyok és szállok' varázsige bajszam alatt való elmormolása után belefogtam.
S ott valahogy megállt az idő. Amikor szórakozik velünk valaki és azt hisszük, egy pillanat az örökkévalóságig tart. Azt hittem, életem legnehezebb tíz percébe fogtam bele. Három tanárral velem szemben, akik minden mozdulatomat, szemlesütésemet, nyelvtani hibámat és blokkomat végignézték. Az volt az érzésem hogy ketten közülük végig egy kihegyezett karóval arra vártak, mikor húzhatnak bele hogy közben megvetően az arcomba köpjék számtalan mondatalkotási hibámat.

Persze, tudom. A helyzetet kissé túldramatizáltam. De akkor, abban a pillanatban ez a rémkép teljesen logikusnak és valóságosnak tünt. Majdnem annyira, mint tíz évvel ezelött az, hogy a Mikulás hozza a Mikuláscsomagot.

Végül túlestem rajta. Élek. Virulok. És most úgy érzem, én vagyok a világ tetején. Mert nincs többé angolóra. Csütörtökön ezáltal csak öt órám lesz. Illetve mindezek mellé: megvan az év végi jegyem, ami egy csodás ötös!

Csók a családnak,
Sora

UI: Ha gondoltatok rám, köszi.
UI2: Ha meg nem, akkor írjátok fel a neveteket kommentbe hogy rólatok is csinálhassak vudu babát.