Beeing Bóbited

Valaki elárulhatná hogy miért van az, hogy rámtört az érzés, miszerint közeleg az év vége. S ezzel a nyári szünet. Persze elöször jóleső melegség öntött el, hiszen nem is olyan rég(legalábbis az én szemszögemből nem is olyan rég) még a szeptemberi újrajátszást vártam, kiváncsi voltam milyen lesz a kétezernyolc, hogy milyen lesz a tizedik, meg úgy amúgy milyen lesz a pénteki próba. Most meg hogy már fél éve tudom milyen a tizedik, fél éve elegem van belőle és unom az egészet, fél éve hisztizem hogy legyen már szünet és elöször még csak az őszi szünetet várom, és ójajj azis még de messze van, majd túl vagyunk a télin, hipp-hopp sziléveszter is elmúlt. Egyszercsak jön a tavaszi szünet, én meg rádöbbenek hogy utána kiosztják az év végi vizsgák tételeit, holnap meg osztályozó lesz angolból és akkor meglesz az első végleges évvégi jegyem. Meg arra is rájövök hirtelen még egy icipicit kihúzok (ami nem is olyan icipici) és akkor már jön a nyári szünet, mert most a következő szünet amit várhatok az már az. Kivéve persze ha lesz egy pár napos érettségi szünet, ami mindegy, hiszen akkor úgyis tanulni fogok. Szóval lassacskán odakinnt is kisüt a nap és jöhet újra a piros kabátom. Aktuális lenne már egy tavaszi cipő is, hisz nemsokára bele fogok sülni a télibe.
S akkor rádöbbenek hogy nem csak a vizsgák kezdenek közeledni hanem a nyári szünet is, hisz már csak pár nap és áprilisba lépünk bele. Onnantól már nincs megállás, Gyiök tábor, jön a Neked-nap, jönnek a fesztiválok (remélem) és jön a jó idő, a meleg. Aztán egyszer csak hopp! érettségi, aztán már jönnek a vizsgák és azthiszem észbe se kapok és az év végi bizonyítványomat szorongatom, ami megint nem olyan lesz, mint akarom, de hát ki érdekel az egész, mert akkor, végre... Nyár lesz!

S mire mindezt megírom, rájövök hogy nem véletlenül van elöttem az angol könyv, abból bizony most tanulni kéne, meg rájönni milyen ünneplőbe megyek holnap, mert azóta se lett olyanom. Aztán rádöbbenek hogy még gyakorlatilag három hónap s mivel ilyen leleményes vagyok, megnézem a másik blogomban lévő visszaszámlálón hogy 2 hónap és 18 nap, ami baromi sok. S akkor elszontyolodom hogy ez még sok ahhoz hogy boldog legyek, de épp eléggé kevés hogy beszarjak a viszgáktól meg az év végi jegyektől és rájöjjek, itt az ideje kicsit összekaparni magam. Nos, ennyit rólam. Ez mindig rámjön ez az érzés az évnek egy bizonyos fokán. Olyasmi ez mint a negyvenes férfiaknál a kapuzárási pánik. Jön, megy és közben óriási  hisztit csap maga körül. Olyan ez mint az érettségi körüli felhajtás. Nagyobb a füstje mint a lángja, az emebr mégis beleugrik és végigjátsza a komédiát, őgy tesz mintha félne, meg mintha nehéz lenne, holott azért a középszint az nem. Kivéve persze a matekot, azt is csak azért mert abszolute antitalentum vagyok. Arrol meg ugyebár nem én tehetek. Reklamáció a gyártónál.

Csók a Családnak,
Sora

UI: Időközben a macska a fotelem  támláján sétálgat, nem tudom milyen indíttatásból. Viszont megszületett bennem a gondolat hogy ha felállnék, ő bazi nagyot esne.
Jó indulat éljen, éljen.