Beeing Bóbited

Utálom amikor ez van. Hogy eltervezek valamit, aztán fityiszt az egészre, mert nem működik. Mert valaki, ezért-azért (jelen esetben önhibáján kívül, szóval némileg jogosan) lemondja a dolgokat. De nekem most nincs kedve házibulihoz, ugyanúgy ahogy itthon maradni sincs kedvem. Így választhatok hogy ez, vagy az. Még nem döntöttem el a kérdést, viszont lassacskán nem ártana. Mert ugya ahhoz fel is kell ám készülni, nem úgy megy hogy bumm, bele a közepibe.
Hívtam Fancsit is, hogy nincs -e kedve ma. Azt mondta, de hogyne lenne, kapjam be. Neki holnap iskola. Hát, rémesen sajnálom, én hibám hogy megint rosszkor kérdezek, máskor inkább nem.

Tegnap meg voltam színházban s így megtapasztalhattam az emberi bunkóság felsőfokait. Nem voltam benne biztos hogy még tetézheti, de végül sikerült. A lány, aki műanyagtálból kanalaz valamit előadás közben, cipőtlen lábacskáit az elötte lévő (szerencsére) üres székbe teszi, hangosan nyöszörög és rázza a csuklóját ami tele van csörgő-börgős karperecekkel. Remek volt mondhatom. Mikor megszabadultam tőle (szünetben) akkor meg nézhettem jólnevelt iskolatársaim, akik szerint a Magyar Színházba megfelel a csíkos adidas póló. Talán érezhettem volna megtiszteltetésnek ezt is, ugyanúgy mint az edzőcipős barátocskáját. Persze én megértem hogy nike edzőcipő mellé drága lenne egy ünneplő.
Ezt leszámítva a darab jó volt. (Szabó Magda: AZ Ajtó) én nem azt láttam benne, amit hőn szeretett osztályfőnököm, vagyis az ő fogalmazása szerint a "polgári nyekergést". Az írónőt és férjét leszámítva jó színészek játszottak benne. Vagy legalábbis az adott szerepet jól hozták (szerintem). Főleg az idős néni tetszett, aki annak ellenére hogy 70 fölött volt, akkor energiákat működtetett hogy majdnem rosszul lettem. Bár szerintem a Sudu-t alakító szinésznő is jól hozta az egyszerű parasztasszonyt. Szóval, összességében jó darab volt.
Mondjuk az is igaz hogy elég parádés bakikkal megtűzdelve. Úgy mint a díszlet majdnem-lebontása. A mikrofonba "elrontottátok" szavacska belesuttogása. Neveke tévesztése, és a többi.
Most nincs kedvem szídni. Jó volt.

S utolsó írásom óta nem csak egy csodálatos Matek TZ-n, hanem az angol osztályozó vizsga írásbeli részén is túljutottam. Ez utóbbiról annyit megjegyeznék hogy azthiszem, megérte tanulni rá. Hisz bár a nyelvtani részt kérdezték, én (aki a nyelvtanhoz annyit konyít kb mint a matekhoz) is 83%ra írtam meg. Ilyenkor megnyugszom hogy nem volt felesleges a hétvége végigszenvedése. Akkor sem, ha a 83% az én angoltanáromnál négyes (habár az érettségin ötös lenne). Ezek után, azthiszem már az érettségitől sem félek különösebben.

Csók a családnak,
Sora

UI: Mire ezt megírtam, megjött a kedvem a házibulihoz. Ez persze nem jelenti hogy meg is marad.