Mindig is tudtam hogy primitív emberekkel tele a világ. Meg persze ott van a szempont, nem itélem el a káromkodókat mert be kell hogy valljam nőiesen: én is szoktam.
De mikor tegnap békésen üldögéltem a Deákon, vártam az utolsó metróra és éppen azon gondolkoztam, az vajon milyen törvényszerűség hogy amikor kéne, akkor lemerül az MP3 lejátszóm, szóval ekkor...
Megdöbbentem. Mélységesen. Életre szólóan. Csalódtam az emberiségben. Vagyis, a helyzet azért ennyire nem volt súlyos. De azért heveny hányingerrel küzdöttem.
De igazából annyira mindegy.
Jah, elötte a hétvégém.
Szombaton, voltam reggel a DeákDiákban Színházismeret órán. A vén banya meg volt elégedve, Zolika, Szofi és a többiek jól teljesítettek. Saci fülig érő mosollyal- mi pedig hangos énekszóval távoztunk. Most büszkék vagyunk és örül a kicsi fejecskénk.
Aztán hazafelé tartva találkoztam kedves ismerősökkel. Nah az, vicces volt.
Sajna haza kellett ugranom Bushért. Így aztán negyed órát késtem az osztályomtól. Ugyanis...
A Főnök meghívott minket magához beszélgetni és nevetgélni. Hát mit ne mondjak elöször kicsit szégyelltem magam, de a dolgok, mit ad isten, jóra fordultak. Így végülis kellemesen tellt az az idő amit ott töltöttem.
Aztán irány a ZöldMacska, Estipróba 1-2. Kicsit féltem, bevallom. Ugyanis valami olyan sejtelem gyötört hogy teszem azt, az EstiPróba 1et kevésbé fogom élvezni, így negyedszerre. Tévedtem. Produkáltam mind a két előadás alatt egy-egy visítós röhögőgörcsöt.
Végül rávettem magam és csatlakoztam a többiekhez, mentünk Gödörbe. Úgy döntöttünk, a minimum hogy minket üssenek el az Üllői úton. Újfent elsütöttem hogy hat-hét visszakapatam hogy pusza. Mátéval hirtelen ötlettől vezérelve kitepertünk Gödörből hintázni, majd vissza. Csocsóztunk is. Sajnos nem kopoghattam. De voltak bravúrjaim. Ellenben Steak-et még mindig nem láttam... Megvalósítottam a tervemet. A koncerttől tökéletesen eltérő ütemben táncoltam. Sajna az este rövid véget ért:(
Viszont! Rég volt ennyire jó hétvégém. Kárpótolt a múlt heti semmiért.
Úgy tünik újfent visszajön kedvenc mondásom,
Valamit valamiért ugyebár.
Csók a családnak,
Sora
UI: Holnap ECDL vizsgázom. Durva, mi?
Mindig megmarad, ezt már nem veheted el...
2007.11.25. 19:27 Eltévedt Kacsa
1 komment
Címkék: róólandok vvu
A bejegyzés trackback címe:
https://littlesora.blog.hu/api/trackback/id/tr456310011
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Adamita 2007.11.25. 23:39:16
Király a blogod.. :)) Bejön naon..! :D