Jöttem haza a 96-os busszal Fancsiéktól és egyszercsak bekapcsolódott a mikrofon a vezető pedig kicsit izgatottan, fojtott hangon beleszólt:
-Talmácsi világbajnok. - Egy ideig furán nézett mindenki de végül (majdnem) az egész busz megtapsolta a bejelentést.
Imádom az ilyen buszvezetőket. Színt visznek az utazásba. Már-már családias hangulatot teremtenek.
Tegnap, ZöldMacska felé menet azt számolgattam, hány próbálkozás után sikerül becsuknia az ajtót a metróvezetőnek. A maximum azthiszem 8 volt. A minimum meg három vagy négy. Na akkor már nagyon nehéz volt visszatartani a kitörni készülő röhögést. Ezzel a későbbiekben már nem is próbálkoztam. Viszont bebizonyítottam hogy jobb ha beszélek mintha némán ülök.
Megjegyzem már megint rettentő rég nem írtam és azóta mennyi minden történt... Hajjajj. Ebből most csúnyána kimaradtatok, úgy érzem. Ha-ha-ha. Most nem lépsz sehova...
Ha lesz egy kutyám 'neszarjazágyba' lesz a neve.
Megyek masszívan utálni az életet, vagyis inkább a holnapi iskolát.
Akarsz -e rám találni, őszbe rohanó, üres vonaton?
2007.11.04. 13:34 Eltévedt Kacsa
Szólj hozzá!
Címkék: közlekedés szivárvány róóland viccesvagyok
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://littlesora.blog.hu/api/trackback/id/tr806310018
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
