A nap egyetlen pozitívuma hogy vége lett. Az egész annyiból állt hogy szenvedtem. Szenvedtem dupla kémián, mert jobb dolgom nem volt, hát levelet írtma, holott figyelhettem volna arra, ahogy éppen megváltjuk a világot. Ugyan 200 év késéssel de mégiscsak zseniális dolgot fedeztünk fel. Folyamatos elektromos áram! Ez eddig nem volt ám, mi fedeztük fel. S hogy akkor ezt miért olvashatod? Kőtáblára véstem, az utódaim vitték be valami kütyübe ami által még inkább világhírű lettem. Mintha eddig nem lettem volna az...
Majd szenvedtem Törin mert új kistanár tanít minket és szegényke...Hát nézz rá és megtudod, miért mondom hogy sírva röhögném ki magam, ha ilyen lennék. Igazából az a legszánalmasabb hogy úgy viselkedik mint egy 60 éves. Akad benne némi irónia, valljuk be.
Tesin is szenvedtem. Véres megtorlást vártam, ehelyett produkáltunk valamit, amin még a nyugdíjasok is röhögtek volna a pálya széléről hogy látják. Szerencse hogy nem otthon hanem ovoda van mellettünk.
Körülbelül ennyiből állt a napom.

Ugyhogy most valahogy így:

Telibe trafál, nem igaz?

Csók a családnak,
Sora

UI: Szeretlek Lucám:)