Utálom a meglepetéseket. Szerintem baromság. Főleg mivel úgysem tudod, minek fogok örülni, mert én általában nem annak örülök aminek te hiszed hogy fogok. Még jobban utálom ha valaki előre bejelenti hogy meglepetéssel készül, mert ilyenkor napokig, órákig azon gyötrődöm hogy vajon mi lesz az újabb, csodálatos meglepetés, amihez majd jó képet kell vágnom, holott egyáltalán nem értékelem? Könnyebb a színlelt örömöt előhoznom magamból ha előre szólnak hogy mi lesz.
Volt már a meglepetésekkel rossz élményem, nem is egy, és megtanultam hogy ne várjam a meglepit, mert nem fogok neki annyira örülni. Még soha nem felelt meg egy ilyen sem az elvárásaimnak. Mindig el lett rontva. Szóval, csak szólok, előre. Mindenkinek. Nekem, meglepetést, ne!
Mindez csak onnan jött hogy hárman jelentették be jó előre hogy pénteken meglepetés és jajj de nagyon fogok neki örülni. Most aggódhatok egy napig hogy az eddig várva-várt péntekemet, vajon milyen elfuserált meglepetés fogja tönkretenni? Triplán ráadásul. Bár, gyanus hogy kettő ugyanarra vonatkozik de akkor is, aggódjak két dolog miatt aminek örülnöm kéne?
Utálom, hogy az emberek mindig azt hiszik, tudják hogy nekem mi a jó.
Megyek inkább, rászánom magam a föci tanulásra, ennél, még az is jobb.
Fontos az ilyesmit előre lekötni:
2007.09.13. 17:49 Eltévedt Kacsa
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://littlesora.blog.hu/api/trackback/id/tr826310044
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
