Beeing Bóbited

Terveztem mára pár dolgot, de egyre inkább rájövök hogy nekem, tervezni tökéletesen felesleges. Mert soha, semmi nem úgy lesz ahogy én gondoltam. De nem baj, mert ez így vicces.
Végül családi filmnézést csináltunk. Simpson család (egy hétvége alatt kétszer). Aztán Transformers. Itt, ennél a pontnál jókat szórakoztam a fordításokon. Idpnként érdemes az angolt hallgatni és nem a szöveget olvasni.
Új szerelmem van. Ezúttal robot. A neve Optimus Prime és igen, tisztában vagyok vele hogy ez mennyire beteges dolog. Sajnos még nem találtam olyan képet amit a filmből ragadtak ki, csak ilyen műanyag bábus kegyetlenségeket. Az pedig nem méltó Hozzá.

 Édesanyámmal beszélgettem róla hogy holnap vajon mi lesz. Azon kívül hogy szeptember harmadika és hétfő. Ugyanis hozzászoktam hogy kapunk kis, hasznos papírt, amin rajta van hogy mikor kell menni a könyvekért, ebédbefizetni és évnyitóra. Sajnos idén ilyet nem kaptunk. Szerinte azért nem, mert már túl nagyok vagyunk ehhez. Hát ezúton szeretném szóvátenni hogy kicsi vagyok. És nem, nem állok székre, se létrára, se könyvekre hogy kilássak.
 A könyvekért egyébként sikerült egyedül elmennem (ki szeretne csodálkozni? eltévedtem. naná hogy eltévedtem) az ebédet nem akarom befizetni mert ingyen is öntök a torkomba napont egy-egy pohárka sósavat nem kell ahhoz fizetnem. Az évnyitó pedig még nem tudom mennyire érdekel. Holnap bemegyek, fekete-fehérben és úgy teszek mint aki tök ünnepélyes, meghatott és nyitott szívü. Mind az ötödikesek, mind az új osztálytársunk felé. Aki talán orosz, de inkább Szabó Dániel. Biztosan én vagyok a gonosz/ rosszmájú/ bunkó/ előitéletes(a megfelelő választ kéretik aláhúzni) de normális ember, 10-ben nem jön a Németh Lászlóba. Valami bibi odafennt kell hogy legyen vele. Persze, várhatnám azt is hogy majd egy tünemény lesz, édes, aranyos, ennivaló, okos, intelligens, csodálatos, erős és mindig udvarias... Nos igen. Az talán már nem annyira én lennék.

 Délután pedig, gondoltam megkeresem a bluetech-et ami elkelhet még a jövőben és már hónapok óta nem találom. Ennek örömére kihúzgáltam az összes dobozt amibe a polcon-már-nem-fér-el cuccokat tárolom költözés óta(azt hittem, majd találok kúltúráltabb megoldást.) Mi sem természetesebb, egy árva bt-t nem találtam, ellenben találtam CD-ket amiket szintén a költözés óta keresek. Tiszta szerencse hogy nem nagyobb a szoba. A végén még elpakolnám magam egy dobozba, azt a dobozba, azt pedig egy másik dobozba, a végén elfelejteném hogy hova raktam magam és azt mindenki nagyon sajnálná. (Tudom én!)
 Kicsit elkalandoztam. Szóval CD-k. Mindenféle földi jóval. Régi zenéimmel, képeimmel (kicsi én az Ez opus-ban) dokumentumaimmal és egyéb szutykaimmal. Most felváltva csodálom és undorodom egy évvel ezelötti önmagamtól. Ez a pár dolog amit anno. elmentettem visszarepített egy kicsit a tavalyi nyár végére. De jobb itt lenni, jobb most lenni és jobb én lenni 2007-ben mint 2006-ban. Bizonyos szempontokból legalábbis biztosan.

 Holnap pedig iskola. A tankönyvek friss szaga. Új összeveszések és nézeteltérések az osztály és annak "főnöke" között. Új osztálytárs. Van, aki már nem hozzánk jön, hanem az A-ba. Talán, annyira rossz nem lesz. Rég találkoztam zsóficcal és Lucmuccal. Mesztert is már ki tudja mikor láttam utoljára. Megnyugtat a tudat hogy ott, az osztály végében a jobb fenéken megvan a padom, a padtársammal együtt. Megvannak a témáink amiket a 3 osztálfőnöki óra alatt kitárgyalhatunk. Szóval, unatkozni nem fogunk az biztos. De ez az egész évre igaz.
 Rémisztő hogy tizedikes leszek. több szempontból is. Megint jönnek a mazsolák... És megint jönnek a vizsgák. Kémia, Földrajz, a harmadikat még homály övezi. Vannak szép nagy kérdőjelek is a fejem körül, hát kiváncsi is vagyok, mit tagadjam? Mindenesetre abban megállapodhatnánk hogy járok két hetet, amíg elmúlik az "újdonság" varázsa, majd hazajövök és kipihenem a fáradalmakat.
Áll az alku?

Csók a családnak,
Sora

UI: zseniális hogy egy semmittevő napon ennyit össze tudok hordani...Mi ez, ha nem zsenialitás? Vagy ismétlem önmagam?;)