Beeing Bóbited

Arra gondoltam hogy írok ma valami nagyon vicceset és frappánsat. Hogy felvidítsalak titeket. Meg persze leginkább magamat. De a nyáron már több alkalommal, több helyzetben is kifejtettem hogy elhagytam az agyamat. Elöször félúton a ZP és a Pengő között. Majd másodszorra valahol Velencén(én a sportpályára, esetleg a ping-pong asztalra tippelnék). A harmadik alkalom hiperkarma koncerten esett meg. A negyedik, ami a legsúlyosabb volt az Balatonszemesen történt. Akkor, már majdnem kétségbe estem. Az volt ugyanis az első komolyabb eset. Körülbelül kedden, szerdán történhetett és nagyon sokáig nem találtam. Tudom, mert Pécsen egész héten arra hivatkoztam hogy Balatonszemesen hagytam a gondolkodó szervem. (Nagyon feminista lennék, ha hozzátenném, milyen jó a férfiaknak? Elvégre ha az agyukat elhagyják, gondolkodik más testrészük helyettük...) Lényeg a lényeg, hogy azóta szerintem már megtaláltam.
De Tűzraktérben megint eltünt... Vagy valamikor annak a környékén. Lehetséges hogy lassan elkélne egy GPS berendezés. Vagy mondjuk egy olyan amilyen a háziőrizeteseknek van. Visít, csipog, villog és kopog egyszerre ha az agyam elhagyta a koponyám. Megeshetik hogy ezért Nobel-díjat kapok.

Holnap megyünk beiratkozunk Szerpentinbe. Aztán mozi. Aztán valahova. Mondtam egyetlen Édesanyámnak hogy holnap szeretnék elmenni valahova, mert az utolsó szombatom. Kedvesen megkérdezte hogy "Miért? Vasárnapra tervezed a halálod?" Igazából vasárnapra felajánlottam hogy elkisérem rokonokhoz. Ha rosszmájú lennék, akár azt is mondhatnám hogy emiatt meghalok vasárnap. De igazából nem.(annyira..)

Megdöbbentő hogy lassan tényleg fel kell fognom hogy kezdődik az iskola... De erről majd hétfőn. Elvégre van ennek jó oldala is. Addigra veszek egy biciklit, mert nagyon menekül hogy ne lássam. Biztos szégyenlős.

Csók a családnak,
Sora

UI: Igen, ismét a semmiről írtam egy oldalt. Mi ez, ha nem zsenialitás?