Rendkívül jó érzés, hogy ha az ember egy hétig(mindössze egy hétig) nincs itthon, az olyan főbenjáró bűn és annyit kihagyott azzal hogy igazából, érthetetlen valójában miért is létezik tovább. Én magam sem értem miért nem ásom el magamat a fenébe. Mert végülis nem szenvedtem eleget hogy pénteken meg tudjam oldani hogy találkozzam Velük. Hát, mit ne mondjak... "Rettentően" értékelték a gesztust. Meg én is az ő örömüket amit azért fejeztek ki felém hogy láthatnak.

Jó tudni hogy a Barátokra mindig számíthat az ember.

Igen, cinikus vagyok. Csak így a gyengébbek kedvéért mondom, nehogy félreértések folytán azt higyje bárki is, mennyire örülök annak a sok mindennek.
És igen, holnap megyek le Agárda és igen, úgy tünik ott fogok megrohadni 23-áig. És igen, nagyon örülök neki. Plusz másfél hét. De nem baj, mert nekik eszükbe se jutok, én meg majd csak hozzászokok a gondolathoz. Az így együtt már két és fél hét lesz. Kérdés hogy érdemes -e szeptemberben bemennem hozzájuk. Meg fognak ismerni?
Kétlem.