Azért szeretem az életem mert mindig van valami váratlan, oda nem illő, ami nem kéne de mégis örülök hogy van, mert jó. Ilyenkor jön a döntéshelyzet és a sok jó közül sose tudtam válogatni. Szóval megint patthelyzet. A jól megtervezett nyaram úgy tünik, lassan felborul, próbnálom tartani de nem annyira megy. Most döntenem kéne. Még a héten. Variációk:
Sziget - Ahova talán már nincs is kedvem menni, viszont több emebrnek megigértem hogy beviszem őket(ami talán akkor se menne ha én mennék) és nekik rossz csalódást okozni. Meg kedvenc Libusomnak is, mert akkor el kéne őt hagynom. Másfelől viszont Ancinak nem akaródzik elengedni, amit részben megértek, csakhát mégis. És a kérdés, honnan szerzek költőpénzt?
Pécs - Ahova jó lenne menni, mert Gyiökösök, jó társaság, Ildi. Angolul kéne beszélni egy hétig ami nyilván dobna egyet a nyelvtudásomon. Nem igényel pénzt (csak amit elköltök). Ráadásul a Lacit sem kéne bennehagyni a kutyagumiban, kellemetlen lenne ha a szervező ország nem jelenne meg elegendő létszámban.
Persze ez nem csak rajtam múlik, másokon is. Például, ha Pécsre megyek, el kell hagynom Színjátszósaimat az utolsó éjszakán. Ami olyan leginkább mint öncsonkítást végezni, fájdalmas és nehéz. Elvileg Detti haza tudna hozni, az éjszaka közepén, akkor hogy mosom ki a ruháimat? Ha nem mosom ki, miben megyek Pécsre, és egyáltalán mit szólna Anci ha az éjszaka közepén érnék haza. Vagy hazahoz egy szülő elöbb, ami nem biztos, hanem nagyon is bizonytalan de lehetséges. Ráadásul még azt sem tudom, hánykor adunk elő. Saci szeretne kilenc körül, akkor tíz elött nem végzünk, nem is mehetek elöbb. Persze úgy szebb lenne, szabadtéren, reflektorokkal.
Túl sok a kérdőjel, az egészben, bennem is meg mindenkiben. Lehet hogy feldobok egy pénzt és az lesz, ami lesz. Ilyenkor ugyanis, már az érme feldobásának a pillanatában rájövök hogy mit is szeretnék, melyik oldalára essen. Vagy legkésőbb akkor, mikor lehuppant, eszembe jut(a mardosó érzésről a gyomromban) hogy én ezt nem akarom, nekem ez nem kell.
Csók a Családnak,
Egy bizonytalan Sora
Még véltelenül sem...
2007.07.23. 16:47 Eltévedt Kacsa
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://littlesora.blog.hu/api/trackback/id/tr906310071
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.