Nohát. Újabb szép napra virradtunk. Én kicsit betegen, egy kis hőemelkedéssel meg torokfájással. Ez okból feljogosítva éreztem magam arra, hogy ne menjek be az első két órára. Azért a harmadikra bementem, bár hogy mi okból az még rejtély ugyanis a Francia TZ-re finoman szólva egy kukkot sem tanultam. Ellenben kiszámotlam, hogy a 80 pontos tesztból 52 lehet a max pontom, azok alapján a feladatok alapján, amiket megcsináltam. Ha hibáztam 12-őt, az még kettes. ÉN bízom az 50%-omban. Egyébként a tanár rosszallóan vette tudomásul hogy nem írtam párbeszédet. Kifejtettem neki, hogy igazából beteg vagyok, tanulni meg nem tudtam rá, mert hogy beteg vagyok, és hogy ma is csupán az okból jöttem be, hogy megírjam ezt az izét. Azt válaszolta, hogy rendben, majd még meglátja. Ez két dolgot is jelent kapásból. Ad1 nem bízik abban az 50%-ban, vagy egyszerűen többet várt volna szegényke. Ad2 lukat beszéltem a hasába. Arra gondoltam, hogy így utólag megtanulom amit kellett volna mára, hátha lesz lehetőségem javítani. A reményhal megy utoljára.
A délután maradék részében, minden erőmmel a koporsómat ácsoltam. Megnyugtat a tudat, hogy kedvenc bátyám is velem tartott. Egyébként Nagymaminál voltunk ebédelni. Lefutottuk a kötelező köröket, úgy mint "Mama, de szép a rózsád" és a "Boldog Anyák Napját" no és persze a "Hogy vagy mostanában"t. Hát így. Időközben megérkezett idösapám is, aki a szívbajt hozta ránk. Betörőnek néztük. Szép tőlünk.
Egyébként időnként hasznos kimenni a nagymamihoz. Egyrészt mert nem kell hallgatnom MSN-en tőle(igen, modern nagymamám van^^) Hogy: "Kisunokám, emlékszel még? Van egy nagyanyád". Ezen kívül, minden alkalommal megjegyzi hogy "Barbikám, jól nézel ki. Fogytál?" Persze mindig kiábrándítom hogy nem, éppen ellenkezőleg. Híztam.
Hazafele, elmentünk bátyussal nadrágot venni. Mármint neki. Erre persze nekem kellett rábeszélni. Szerinte ugyanis teljesen rendben van az az egy farmernadrágja, amivel rendelkezik. Annak ellenére hogy egy fekete festékpaca van rajta. Ha már vásároltunk, én is vettem magamnak egy felsőt. Külön öröm, hogy fehér. Ami nálam ritkaságszámba megy. Mondhatni az első fehér a ruhatáramban.
De legalább már tudom, miben fogok vizsgázni. Női logika. Hogy miben azt már tudom, de hogy minderre mikor is fogok tanulni, az még tisztázatlan.
Most pedig távozom. Tanulok egy kis föcit. Mert arra gondoltam, mégsem járja hogy ebben az Elit Gimnáziumban ilyen kegyetlenül szar bizonyítvánnyal térjek haza. A végén még rombolom az iskola morálját. Ez pedig távol álljon tőlem.
Csók a családnak,
Sora
