Beeing Bóbited

Elöször úgy döntöttem hogy nem írok különösen érdemlegesnek számítható beszámolót, azon kívül hogy jó volt. Részben mert kit érdekel, részben mert lusta vagyok. Végül úgy döntöttem hogy mégis. örvendezzetek hát. Részben mert unatkozom, részben mert grafomán vagyok. Eddig füzetbe írtam, Libusnak, most meg blog. A kéz kegyetlen.
Szóval, hogyan is zajlott ez a hétvége. Szombaton olyan időben keltem amit kis jóindulattal már-már hajnalnak is nevezhetnénk. Meg elötte amúgyis csak félálomban voltam, mivel bátyámnak felváltva volt szófosása szómenése és káromkodhatnékja. Szóval felkelés... Rendbeszedtem magam, és úgy tettem, mintha olyan embernek tünnék, aki még ebben az életben találkozott fodrásszal, majd elindultam Színjátszóra. Azt hittem kések. Nem. Felmentünk,  Opálba talán, a lényeg hogy a másodikon(bár a liftben megpróbáltam meggyőzni a Ritát hogy a harmadikon vagyunk. Utólag belátom, a harmadikon nem lehettünk, ott már csak rajzterem van:D) Szóval leültünk. Saci beszélt, kérdezett, mi PediG beszéltünk meg kérdeztünk. A lényege hogy kihoztuk a dologból hogy tulajdonképpen állati jók vagyunk, nem ám rosszak, nem ám azért nem jutottunk tovább. Megjegyzem, félretéve az összes iróniám (vagy a nagy részét) valóban azért. Szóval a zsűri, (amiről mint kiderült 2 főböl állt a szokásos 5 helyett...) kvelünk, vagyis a csapat képviselőivel, hogy a mienk volt az egyetlen darab ami Színházhoz hasonlított. Tekintve hogy ez egy SzínJátszó verseny vagy fesztivál vagy mi volt, nem is értem miért törekedtünk erre. Mindegy. Téma off.
Aztán játszottunk is. Mesét. Ami kicsit hasonlított az Oidipusz királyra(hogy is írják?^^) kicsit meg nem. Kiderült hogy nem tudok pozitív szereplőt játszani. Ez van. Nem nyertünk, de Soma hozott nekem mézes cukrot. Kössz. Aztán eljöttem 10 perccel elöbb hogy elérjem a vonatomat. Magammal vittem a Fannit is. Saci csúnyán nézett. Hát, bocs. A személyes varázsom az oka. A vonatot elértem. Sőőőt... Igazából 10 perc késéssel indult. Fannitól könnyes búcsú, és közben mély megdöbbenés, miszerint Juci nem fogja kibírni az utat, újságot meg nem vettem. Legalább kajám volt. A későn indulás után álltunk vagy 10-15 percet Rákospalota-Újpesten, meg még vagy 8-at valami ismeretlen faluban. Aztán még 15-öt Sturovóban. Ki csodálkozik ezek után hogy a vonat 25 percet késett? A kiírás szerint persze, szerintem volt az 35 is. Mindegy, mert odaértem és még élek is. Szivem is megtalált, szóval minden happy volt. Csak az a kérdés maradt nyitva hogy mikor is jövök haza. Ugyanis ha hétfőn, akkor elmehetek Hiperkarmára, majd kedden időben ébredek ahhoz hogy a rengeteg tanulnivalómnak legalább egy késhegynyi részéhez hozzáfogjak. Ellenben ha kedden megyek, akkor, hát többet lehetek ott. Igen, ez egy dilemma.
A hétvége további részéről...

Voltunk csocsózni, meg vizipipázni,(persze én nem) ittam koktélt. Tábortüzeztünk meg sétáltunk, boroztunk, (persze Én nem) fújt a szél is. Fáztam is. Néztünk filmet, meg Mónikát. Játszottunk Worms-öt, amit nézni jobb mint játszani, meg ilyenek. Aztán voltunk biliárdozni, amit én nem szeretek, de nem baj. Aztán megint csocsóztunk. Állítólag jól csocsózom. Kössz. Megtudtam azt is hogy enni is kell, mert a szerelemből nem lehet élni. Finom kókuszkocka. A Manók szeretik a tejfölt, én meg álmos vagyok. És nem nézem a profi módú fifát... Megismerkedtem a berendezéssel és neveikkel. Béla féltékeny. Én meg kicsit megbolondultam. Kaptam virágot, otthagytam. Hoztam csokit meg Kofolás üveget. Néztünk naplementét, mert szép volt. Meg romantikus is. Azthiszem. Mentettük Blökit,már majdnem él. De legalább vigyázott rám az úton. Kedden hazavergődtem. A vonat késett, de csak Nové Zámkynál, Bp-re időben ért. Nagyrészt egyedül voltam. Juci elég jól bírta, én meg csak picit éreztem magam szarul. Legalább volt napszemüvegem. A vonatból szép sárga réteket láttam, tetszett nagyon.
Várom a nyarat:)

Ma meg tanulnom kellett volna egy rakat dolgot. Persze nem tettem. Most fel vagyok pörögve, persze nem értem miért. Tanulnom kéne, persze nem fogok. Azthiszem nem tudom mit csinálok. Lehet hogy máshol is kiélem grafomán hajlamaim, most egészen jól megy az irogatás.

Csók a családnak,
Sora