Voltam táborban. El is felejtettem írni hogy megyek. Hát mentem. Sétáltunk is rendesen, mert a Janó vezetett minket, aki állítólag arrafele tapasztalt túrázó. Mi persze ebből nem vettünk észre semmit. Mint utóbb, vagyis a túra felénél kiderült, Janó utoljára 5 éves korában volt itt. (Vagy ötödikes? Még tisztázatlan) Ekkor már túl késő volt ahhoz hogy agyonverjük. Félő, akkor még jobban eltévedtünk volna. Így, egy laza 2,5 3 órás gyaloglással (Teljes menetfelszereléssel, hálózsákkal) meg is érkeztünk a táborhelyre. Mondanom sem kell hogy ez idő alatt a nap teljes erejéből tűzött. Bizonyára azt kivánta hogy lebarnuljunk, nem azt hogy a hegy tetején víz nélkül dögöljünk meg, belefulladva a táskáinkba...
A táborhely egyébként lepra volt. Vagyis a lepra és a tűrhető határán. A fürdőben 11-kor lekapcsolt a villany. Később rájöttünk hogy nem csak a villany, az összes mindenféle áramszolgáltatás is köztük például olyan dolgok mint a melegvíz. Sebaj, elvégre egy táborban ki van fennt 11 után? Ugyan! Mi, Libussal spec körülbelül négykor aludhattunk el, ez, ahhoz képest hogy valahogy fél egy körül már lefeküdtünk aludni, szép teljesítmény. Amúgy a három nap alatt(kettő és fél) ki sem csomagoltam a hálózsákomat. Sokat elárul.
Jól sikerült a tábor. Bár volt pár gyenge pillanatom. Meg volt pár túlontúl erős is amikor szivesen játszottam volna egyszemélyes igazságosztót. Mármint ököllel. Redzs visszafogott... Az nép fellélegezhet. Bár csak 2 embert akartam megütni(de őket nagyon) lehet, jobbat tett volna az egész tábornak és emberiségnek hogyha megteszem...
A lényeg hogy lebarnultam. Szóval már kezdek emberi színt ölteni. Móniék majdnem elküldtek még melegebb helyre, amiért ilyen baromi jó vagyok. Vagy néger. Megfogalmazás kérdése.
Patriknak egyébként jó a haja. Közös megállapítás. Egyébként a tábor legjobb beszólás még első este keletkezett. Éppen álltunk odakinnt és Friss Levegőt Szívtunk, mikor Patrik megszólalt: "Olyan hideg van hogy üveget lehetne karcolni a mellbimbómmal". Köszi, majd értesítünk!
A Neked nappal egyébként jól haladtunk szerintem. Elöljáróba csak ennyit: Mes(sz)e neked a legjobb!

Szombaton haza, tovább próbára. Mondhatni végig hüllyöngtük az egészet. (Igen, van ilyen szó) De legalább a poénjaim pihentek voltak... Sacinak meg jókedve volt, vagy csak tudta nagyon jól hogy hősök vagyunk a Zsuzsival és nem akart kötözködni. Tekintve hogy két nap nemalvás, egy utazás és egy végigcipekedésavároson után még elvánszorongtunk próbára. Én történetesen még táncoltam is. Micsoda akaraterő...
Utána hazakisért engem a Kristóf meg a Máté. Bátyám szemmel láthatóan örült nekik. Jutalom gyanánt a két fiúnak elmeséltem a metrón a meglepetésbuli, a nutella és a kutya esetét. Tetszett nekik. Még fagyiztunk is. Nyamm nyamm.
Margitsziget helyett a végcél aztán a WestEnd tetőkert lett. Locsolkodtunk, husvét után, kicsit megkésve. De csak lányok. Vízzel. Valami jó nekünk is jusson. Kerestük Lolát. Voltunk némák meg süketek is. Aztán eszembe jutott, mekkora szívás ha valaki süket-némának születik és kinyomják a szemét. Mintegy véletlenül. Nem baj, marad a morze. Én meg morbid. Tudom. Játszottunk játékokat, tapsoltunk, csináltunk egymásból piramist. Eközben nem lehetett ám belátni... Áhh.. Mindezeket fénykép is őrzi. Ha Fanny megcsináltatta a fényképezőgépjének a dugeszkáját, lesznek képeim is róla. Alig várom.

Szóval jól teltek a napjaim. Hazatérvén aludtam és Ettem. Egész boldog voltam, míg meg nem tudtam hogy jövő héten 5 tantárgyból írunk plusz két dolgozatot pótolnom kéne. Mondanom sem kell hogy letört. Mindezek után megtudtam hogy feloszlott a Hiperkarma!!!
Értitek? A Hiperkarma.... Feloszlott... A sírba kergettek... Remélem ez csak egy (nagyon nagyon nagyon) rossz vicc...

CSók a családnak,
Sora