Igen. Tudom hogy nekem soha semmi nem jó. Mert egyébként tulajdonképpen végülis meg egyébként boldog vagyok. Mert tavasz, psz szánsájn meg ienek. De emellett baromira unatkozom. (Persze vessek magamra. Mert ha van egy rakat időm meg egy rakat teendőm akkor nem itthon kéne fetrengeni és sopánkodni. Kezdem megérteni Garfield-ot. )Ma például újfent megbizonyosodtam afelől hogy az iskola, életem egyik fontos színtere. Ugyanis az eredeti 7 órám helyett, négy darab órám volt. Amiből az egyik tesi. Márpedig ez egy nem túl hasznos óra. Abból áll ugyanis hogy Fecó bácsi elszánt kisérleteket tesz arra hogy valaha lefussam a coopert...

/Komolyan aki ismer, tudja hogy nem vagyok egy sportellenes fajta, sőt mi több egészen kedvelni tudom a sportokat. Meg élvezni is... De egyszer magyarázza el nekem valaki mit élvezzek abban hogy 12 percig köpve nyelve futok a semmiért, ráadásul betonon amitől bezsibbad a bokám és megfájdul a térdem. Naná hogy cél nélkül. Mert miféle cél az, hogy kapjak egy ötöst tesiből. Vagy hogy lefussam azt a nyamvadék 12-13 kört ami a drága édes t.úrnak megfelelő teljesítmény. Ha az agárokat futtatják, még nekik is van céljuk, mert hogy ott csúszik elöttük az a nyusziszerű izé. De én mit látok? Port, betont, néhány évfolyamtársam seggét, a lábamat. Majd ezek után olyan pontokban kezd fájni a bokám meg a térdem, ahol nem is tudtam hogy van olyan ami fájhat(mint pl. szalag, izom, csont, izület, estébé) Aztán lihegek és szomjazom. Mert persze a kinnti csap, cooper után, csodálatos módon elromlik. S ha lányos indokokat is akarok sorolni, hát mindezek után úgy érzem magam mint akinek azzzonnal egy kiadós zuhanyra van szüksége. Pedig csak kényszerképzet. Remélem idén szerencsénk lesz és még az ovisok is odacsődülnek a kapuhoz hogy megcsodálják ahogy én épp a tüdőmet köpöm az aszfaltra. Csendben jegyezném meg hogy mindig is rühelltem a hosszútávfutást. Bizonyára nem vagyok elég kitartó. Lázadjunk. Vagy kövessük az Eszter-mentalitást. Ezt ugyanis még tavaly ismertük meg. Legalábbis jól megfogalmazva. Íme:
"Fecó: Két hétig leszünk kinnt még idén. Készülünk és lefutjuk a coopert.
Meszter: Hát, két hét alatt le is futom."
Így legyen/

S most, sportellenes bejegyzésem után. Aktívan reklámoznám a holnapi tavasz napot. Aki kedvet érez magában, vagy unatkozik, vagy szeret táncolni, vagy szeret engem, az érezze magát megszólítva: Ugyanis mindenkit sok szeretettel vár a Gyiök(Gyermek Ifjusági Önkormányzat) a Gyh-ban(Angyalföldi Gyermek és Ifjusági ház) az idén is megrendezésre kerülő tavasz napon. S hogy miről szól? Szobák, tánc, poén, jó társaság. ÉÉÉn ott leszek. Ha téged is érdekel akkor hívj, csörögj rám, vagy küldj füstjeleket és válaszolok. Juhú.
Ebből következik hogy holnap nem igen leszek itthon. Vagyis mire hazaérek, hulla leszek ugyhogy ágyba zuhanok. Szombaton meg Momentán forgatás. Aztán PediG koncert. A vasárnap még szabad. Várom az ötleteket. Kapkodjatok utánam.(Figyelitek az iróniát;) Hétfőn meg megyek Királyrétre. Szeretem ha folyik az élet. ide viszont nem tudom mikor írok. Bár grafománságomat ismerve, holnap, hulla fáradtan...

Nah csók a családnak,
Sora