Régen írtam és ezen idő alatt bizányra rengetegen hiányolták mindennapi életem mindennapi leírását. Nos hát ezennel kielégítem a kiváncsiságotokat és örömmel jelentem be hogy... Nem tudom. Nem sok minden történik velem, mégis elfáradok bele. Aztán este meg nem tudok aludni, a fene sem tudja hogy mi okból.
Egyébként hihetetlen hogy micsoda erős jellem vagyok, ugyanis TBC-szerű köhögésem és kitartó orrfújásom no meg fejfájásom ellenére bementem az iskola nevezetű helyre. Persze mondhatnátok hogy fertőzök meg minden, de nem. Egyes emberek betegebben járnak be, vagy egyes tanárok. Szóval bementem. És bár, tegnap, erős késztetést éreztem rá hogy ezt a keddet kihagyjam, végül még itt is megmutatkozott roppant önfegyelmem. Reggel ugyanis időben kimásztam ágyikómbol és könnyes búcsút véve Sigmundtól, besétáltam.
Ma egyébként Matematika Határok nélkül-t írt az osztályom. Vagyis inkább egy igen-igen elenyésző része. Körülbelül 10-en voltunk bennt a 28-ból. Hiába hiába, aki hülyepicsa... aki nem túl intelligens annak nem lehet megmagyarázni hogy nincs értelme hazamenni és otthon növeszteni a seggét...unatkozni, hanem értelmesebb benntmaradni és szórakozni egyet a feladatokon(ugyanis aktívan egyik megoldásában sem vállaltam szerepet) Persze, persze nem lehet mindenki olyan mint én, de nem is kell. Én csak arra vágyom hogy Gondolkodjunk... Vicces szó ugye? Sebaj, a reményhal meg utoljára^^
A nap többi részét Édesanyám társaságában töltöttem. Remek volt. (egyébként tényleg jó volt, ironizáláson kívül)
Ma, a Nyugatiban sétálgatva, megláttam a Tomcat-es aláírásgyűjtőket, akikről már olvastam a pólóblogban. Jól megbámultam az egyik figurát aki csőcselékes láthatósági mellényben volt, ami kevésbé feltünő, mert olyat lehet kapni Tomcat boltban, de a csávó volt vagy 65 éves és mellesleg kb hasig érő ősz szakálla volt. Vagy csak rosszul látok? A lényeg hogy a szakáll tuti. Jól megnéztem őket, biztos azt hitték hogy valami deviáns alakoknak gondolom őket. Sebaj.
Holnap pedig Szerda, tehát rádió nap. Azthiszem megyek is lassan és megpróbálok összehozni valamiféle tervet, meg szöveget, meg izét amit esetleg a későbbiekben majd adás néven emlegethet az utókor. Mindeközben persze reménykedhetem hogy sikerült megoldani egy olyan óriási hordeerejű problémát mint pl. egy tök új gépre felrakni egy hangkártyát. Jól. Remélem végre, rajtam kívül más is, belátja hogy egy stúdióban igen hasznos tud lenni egy mikrofon.
Jah...Megvan a holnapi téma suliban. Ma ugyanis szülői értekezlet volt, amin állítólag a Heltai kibórítóan szánalmas, hányadék dumát vágott le. Miszerint mi nem tanulunk és ez a menő, és ha valaki tanul az nem menő, meg ő majd bevezeti a családlátogatást. Én meg bevezetem azt a szokást hogy körbeállom és kiröhögöm, de úgy istenigazából. Hát hol élsz te?? He he...Nah megyek, majd holnap hallom a fejleményeket Zsófictól. Ugyanis az én részemről Anyu nem volt ott. Minek?
Csók a családnak, üdv:
Sora
UI:Továbfejlesztettem ma, az eddig 1 mondatból álló némettudásomat 5 mondatra. Ugyanis nem volt franciatanár, helyette a Heltai jött be aki tök jól tanít németet. Ezzel persze csak pár gondom van. Ad1, nem vagyok németes. Ad2, magyartanárnak Szar. Ad3, osztályfőnöknek szánalmas. Ennyit erről.
