Beeing Bóbited

Jó volt a péntek. Talán mert alig lézengtek páran az osztályban. A 29 fõböl 15 embernek sikerült bevánszorognia tanításra. 9 ember versenyen volt, a többi meg vagy beteg, vagy nem látta szükségét az iskolának. Megjegyzem én sem de hát mindig nem lehet lógni. Így aztán bosszankodhattam magyar órán. Röhöghettem kémián és álmélkodhattam hogy újfent nem értek semmit.(A dolog nyitja valószinüleg abban rejlik hogy az elõzõ, témaindító órát sikerült végigaludnom)És beszélgethettem infón. Bár sajnos nem tudtuk befejezni, de remélem a jövõ héten valamikor sor kerül rá.
Délután GYiök. Itt (is) kevesen voltunk. De legalább családia volt a légkör. Persze családias légkörben Sem engedheti meg magának a Dani hogy kritizálja a citromsárga pántomat, vagy a TD hogy megpróbáljon megcsikizni. Mert nem tudom mi a baj a citromsárgával... Szerintme tök jó. Õ mégis kritizálta. De nem baj, mert kalap.
Egyébként volt már veletek olyan hogy kicsi a rakást játszottatok 6-an és te voltál alul? Velem már volt. Egyébként nem gáz, szóval semmi probléma nincs vele addig, amíg valaki rá nem ugrik a nyakadra. Az enyémre ráugrottak. Tapasztalat:
Egy pillanatra nagy feketeséget láttam, majd apró szines pöttyök jelentek meg, pár pillanat múlva pedig újra láttam, bár a pöttyök egynéhány másodpercig még maradtak. De mikor újra láttam és érzékeltem akkor rájöttem hogy levegõ nélkül nem vicces élni szóval igyekeztem aktívan hörögni. Beletellt egy kis idõbe mire rájöttek hogy épp fulladásos-halálosat játszom.
GYiök után aztán elmentünk Mekibe. Errõl azthiszem no komment. A lényeg hogy fél tíz körül már itthon is voltam^^
Szent elhatározásom volt péntek este hogy holnap(vagyis ma) elmegyek színjátszóra, majd hazajövök, átöltözök, találkozom kedvenc nõvéremmel, Cuccyval majd együtt elmegyünk Gyiök farsangra. Innen aztán átfáradunk a Chaplin Pubba és meghallgatjuk a PediG második koncertjét.

Szent elhatározásomat végül saját magamnak sikerült keresztbehúzni. Reggel arra ébredtem hogy állatira fáj a torkom, alig tudok nyelni, meg úgy egyébként hangom se nagyon van. Megállapítottam hogy nincs sok értelme így színjátszóra menni, ígyhát lenyomtam a telefont és visszafeküdtem aludni.
Egészen negyed eggyig. Azóta gyógyteán és mézen élek. A torkom még mindig fáj, most már a fejem is, hõemelkedésem van és köhögök meg fújom a nózim.
Az élet szép.
Nem baj, mert hétfõre biztos meggyógyulok hogy mehessek iskolába... Csodás.

Azt hiszem megyek és filmet nézek. Vagy nemtudom. A lényeg hogy szia Senki...(Ugyanis az oldalon elhelyezett számláló mutatja hogy a franc se kiváncsi a blogomra. Semmi gond, azért én írok...bár nem tudom kinek.)
Csók a családnak:


UI: Jó síelést azoknak akik jövõ héten síelni mennek. Pl. Marci, és Márkó. Vigyázzatok magatokra...*snip-snip*
És gondoljatok azokra akik itthon sínylõdnek. Hó nélkül.
Meg Manó nélkül:(